A Splatterhouse névvel az 1988-as évben találkozhatunk először. Ekkor jelent meg először árkádgépekre, majd később 8- és 16-bites otthoni játékgépekre. A kornak megfelelően oldalra mozgásos stilusban.A játék eléggé brutálisra, véresre sikerült, ezért a dobozára figyelmeztetéseket írtak. Ez volt az első játék amin figyelmeztetéseket olvashatott a szerencsés játékos, miközben a korhatáros besorolások jelzéseit még nem is vezették be.

E rövid bevezető után akkor nézzük a most megjelent verziót, ami tulajdonképpen újra feldolgozás. A fejlesztés négy évvel ezelőtt kezdődött, több csapat is dolgozott rajta, míg elkészült a végleges változat.

A játék során Rick Taylort fogjuk alakítani. Rick a barátnőjét, Jennifert kiséri el egy kastélyba, ahol egy biológus, Henry West, nagyszabású tervébe csöppennek bele. A Pokol és a Föld között rekedt démonokat, lényeket szeretné áthozni a világunkba. Terveinek megvalósításához ember áldozatra van szüksége, így Jennifer látogatása kapóra jön. Jennifert elragadja, Ricket pedig saját vérében fuldokolva magára hagyja. Már érzi hogy nem sokára elfogy minden ereje és véget ér az élete amikor egy hangot hall. A hang tulajdonosa egyezséget ajánl. Hogy Rick túlélje és Jennifer után indulhasson megköti az egyezséget, amit egy misztikus maszk ajánl. Mind ketten céljaikat szeretnék elérni, de egyedül egyiküknek nem sikerül. Szövetségük lényege, hogy Rick segít kiirtani a kastélyban lévő minden élőlényt, cserébe a maszk segít visszaszerezni a barátnőjét. Rick utolsó erejével felveszi a maszkot, minek hatására hatalmas, vérszomjas, ember alkatú vadálattá változik. Ezzel el is kezdődik a szörnyű mészárlás, és mindenki aki az útjába kerül cafatokban végzi.

A Splatterhouse nem gyerekeknek készült, hiszen mindenhonnan vér fog fröcsögni, miközben lényekkel kell elbánnunk a magunk módján, csöppet sem kíméletesen. A játékra a brutalitás jellemző, a képernyő 50%-át általában vér borítja, ami utunk során folyamatosan jelen van a különféle széttépések, kivégzések eredménye képpen. 18-as besorolást kapott, amit célszerű betartani és kiskorúakat nem engedni a közelébe. (Az oldalon lévő játékok nagy része egyébként sem kiskorúaknak való, erre a játékra padig főleg igaz a besorolás)

Három féle nehézségi szintet kapunk, melyből kettő az elején nyitva áll. A könnyű "coward", és a közepes "savage" már induláskor játszható, míg a nehezebb "brutal" csak a végigjátszás után nyílik meg. Az ellenfelek legyőzéséhez használhatjuk a puszta öklünket, vagy fegyvereket. Fegyverek lehetnek leszakadt végtagok (akár a sajátunk is), baseball ütő, láncfűrész, balta, penge, fadorong, lőfegyver, macsete is. Azonban ezek egy idő után elhasználódnak, és ismét csak a saját öklünkhöz vagyunk kénytelenek visszatérni. Az akciók nagy része hátul nézetes, melyet csak néha-néha szakít félbe egy-egy oldal nézetes. Előre haladásunkat gyilkos csapdák és többnyire ügyességet igénylő feladatok fogják lassítani.

A játék központi eleme a vér, mely nem csak látvány elemként van jelen. Van másik két fontos szerepe is. Az egyik, hogy ez által gyűjthetünk tapasztalati pontot, mellyel képességeinket növelhetjük meg, vásárlással. Javíthatjuk : akcióink gyorsaságán, ütésünk nehézségén, az elkapást, a sebességet, a támadásokat. Ezzel növelhető Rick élete, és fegyverforgatási jártassága. Valamint a maszk is tartogat még néhány rejtett tulajdonságot ami segítségünkre lehet. Másik szerepe vérbankjaink feltöltése. Ezt felhasználhatjuk saját magunk gyógyítására, vagy teljes feltöltődés esetén átváltozásra. Az átváltozást célszerű erősebb, vagy főellenfelekre tartogatni. Átváltozás után ugyanis sokkal erősebbek, brutálisabbak leszünk. Testünk tüskés lesz, kezünk helyett pengéket használhatunk, gyorsabbak és hatékonyabbak leszünk. Ahogy haladunk előre erre szükségünk is lesz az egyre erősebb ellenfelekkel szemben. Sajnos a harcrendszer nem annyira változatos. Két elem közül választhatunk, vagy ezek kombinációját : van egy gyors és egy lassú támadásunk.

A játékban eltévedni nem lehet, csak menni kell előre és irtani az ellenfeleket. Azonban egy kis segítséget beépítettek annak akinek ez mégis sikerülne. A D-pad felfele nyomásával segítséget kérhetünk, tekintetünk pedig arra fordul, amerre a megoldást találjuk. A grafika ugyan nem a mai kornak megfelelő, de az egymást követő, megszűnni nem akaró akció közben nem sok időnk lesz nézelődni. A szinkronhangok, poénok, és effektek nem sikerültek valami túl jóra. A zene viszont kifogástalan mind a stílusát tekintve (rock), mind az előadókat figyelembe véve (Mastodon, Lamb of God, ASG, Municipal Waste, Five Finger Death Punch, The Haunted, Mutant Supremacy, Terrorizer). Sajnos a játék menete egy idő után monotonná válik, nincsenek komoly ellenfelek, ismétli a már egyszer legyőzött szörnyeket. Az irányítás sem a legjobb amiért is elég sokszor fogunk elhalálozni. Ez többször előfordul rajtunk kívül álló ismeretlen okok miatt is (beszakadó padló, előbukkanó tüskék). A töltési idők is rémesen hosszúak, és a mentési helyek sem logikusan vannak elhelyezve. Ezek ellenére érdemes végigjátszani az egyszer már említett legerősebb szint megnyitásáért, melyhez egy még brutálisabb maszk is jár, hogy Rick még vadabb, félelmetesebb legyen. Ráadásul a végigjátszás után a játék extrái között megjelenik az eredeti Splatterhouse trilógia, az 1988-as első, az 1992-es második, és 1993-as harmadik résszel.

Splatterhause 1 - 1988	Splatterhouse 2 - 1992	Splatterhouse 3 - 1993

Kapunk egy Survival módot is, ahol a hullámokban érkező ellenfeleket kell legyőzni, lehetőleg minél többet (jutalom pontok járnak érte). A fő küldetés mellett gyűjtögethetünk is (a fonográfok felvételein megismerhetjük a professzor titkait, a fényképeken pedig Jennifer erotikus fotósorozatát tekinthetjük meg).

Aki értelmet, komoly játékot vár ettől a résztől az nagyot fog csalódni, azonban aki könnyed, vértől fröcsögő játékot keres annak több órányi szórakozást tud nyújtani. A megjelenéskori karácsonyi forgatagot remekül átvészelte, így érdemes egy próbat tenni vele.